Ház a határon
Slavomir Mrozek
Ház a határon
| Anya | Bocsárdi Gabriella |
| Apa | Szakács László/Szabó Jenõ |
| Anyós | Diószegi Imola |
| Após | Szabó Tibor /Makai András |
| Gyerekek |
Tamás Boglár m.v./Vincze Csilla, Portik Imre m.v./ Zorkóczy Zenóbia |
| Vámosok | Albu Annamária, Árus Katalin/ Vadas László |
| Határõr | Giacomello Roberto fh./Szabó Tibor |
| Utász | Pálffy Tibor |
| Diplomaták | Giacomello Roberto f.h./Pázmán Attila, Harsányi Zsolt f.h./Szabó Tibor |
Rendezõ: Kövesdy István f.h.
Bemutató: 1992. november 3.
A kutya morog, vicsorít, ha evés közben megzavarják, ilyenkor támadni, harapni is kész. Az ember is morog, ha családi ebéd, vacsora közben megzavarják, morog, zsörtölődik – és kényszerű vigyorral az arcán ajtót nyit a váratlan és hívatlan rokonnak, ismerősnek. Vagy akár ismeretlennek. A mi esetünkben egyszerre négyen is érkeznek megzavarni a vacsorát, négy diplomata, micsoda kegyetlenség, mondanánk.
Pedig egyáltalán nem az. Sőt, itt a „legemberségesebb” nagyhatalmi viselkedésmóddal találkozun: helyszínre mennek kijelölni a határt, megnézik a ház, a szoba, az ágy fekvését, hogy döntésük abszolút igazságos lehessen.
Itt mindenki jó és igazságos, a döntésben nincs részrehajlás – ez is csak a döntést zavarná. Hiszen a valóságban másként megy ez, térképen húzzák a határvonalat, a ceruzahegy nyoma a valóságban akár ötven kilométeres sáv, dehogyis érdekli a nagyhatalmakat a helyszín, az adottság: az csak a döntést zavarná meg.
Az ember kényszerű vigyorral az arcán beengedi a hivatlanj vacsoravendégeket, szabadsága és szabadságtudata már nem egy kutyáé, morogni, vicsorítani, támadni, harapni már rég elfelejtett.
***
Szűkölni is csak magában tud már.
Györffy Kálmán
