Figura Stúdió Színház

Balassi Bálint

Szép magyar komédia

Díszlet, jelmez: Kövesdy István f. h.

Rendezte: Barabás Olga f.h.

Bemutató: 1993. október 15.

Balassi egy olasz pásztordráma, Casteletti Amarillje nyomán öt felvonásban meséli el a Credulus és Julia neve alatt bujkáló Tirsis és Angelica szerelmi történetét. Az olasz minta erõsen megmagyarosított alakban jelentkezik, mert a költõ, jóllehet prózában adja elõ Júlia és Credulus kesergéseit, szerelmi vágyódásait, lelki finomságait Balassi verseket is átment a mûbe. A boccacciói szerelem bravúros egybejátszása, egymásra vetítése egyszerre teszi mély értelemben komédiává a mûvet és összetettebbé, emberibbé és teljesebbé a belõle kiomló szerelmi lírát.

A Szép magyar komédia elõadása elsõsorban játék akar lenni. Olyan játék, amelyet csak a színház képes produkálni, s amelynek mélyén felsejlik valami komorság is: a személyiség keresésének, az emberi kapcsolatoknak igazán soha meg nem fejtehõ titkai. Egyben vallomás is az elõadás: három fõiskolás rendezõtárs – az igazgató Bocsárdi László, a tervezõ Kövesdy István és a rendezõ Barabás Olga – vallomása arról, milyennek látják s akarják látattni a színházat, illetve mi a szerepe a számunkra s ezáltal a nézõk számára is a színháznak.

“…gondjaink közösek, folyton-folyvást vágyakozunk a szépre, a jóra, nyugalomra, szeretetre, szerelemre? S így sodródunk egymás felé ebben a magányos egyszeri kiszolgáltattságunkban, melynek egyetlen lehetséges racionális következtetése mindig abban a felismerésben nyer rezgnált nyugalmat: Hogy azáltal vagyok én, hogy te létezel, és olyan vagyok, amilyennek te látsz és hiszel és érzel engem. …Aztán, amikor megtáltosodunk egyszerûen magunkra maradunk nagy felismerésünkkel, s akkor most már mit is kezdjünk kínunkkal, kételyünkkel, magunkkal…? Hát errõl az egyszeri kaladról szól a Szép magyar komédia, semmi másról, melynek egyetlen éltetõ eleme a játék, egy kis tér, amely pillanatról pillanatra kiszakad a valóságból és elkezdi élni saját önálló életét…”

Barabás Olga