A brémai muzsikusok

Ez a mese olyan, mintha nem is lenne vége

A brémai muzsikusok

a Grimm testvérek nyomán színpadra alkalmazzák a “Figurások”

Bohóc

Barabás Árpád

Szamár

Kolozsi Kilián

Kutya

Polgár Emília

Macska

Tamás Boglár

Kakas

Éder Enikő

Rablók

Bajkó László, Molnár Cs. Antal, Kádár Levente

Munkatársak: Tamás Anikó, Kolcsár Béla, Ráduly Sándor, Samu Éva, Ambrus Gabriella, Árus Katalin, Molnár Cs. Antal

Ügyelő: Zerkula Ernő

Zenei tanácsadó: Könczei Árpád m.v.

Bemutató: 2002. november 8.

“Ez a mese olyan, mintha nem is lenne vége” – mondta az egyik kollégám a próbák kezdetekor. Valóban úgy tűnik, sõt cselekményben sem bõvelkedik ez a pár oldalas remekmű. Számunkra viszont ami fontos volt, az az, hogy egy közösség kialakulásáról szól: hogyan találják meg teljesen különbözõ emberek egymást és magukat a világban, egy olyan helyzetben, mikor már senkinek sem kellenek. Fölöslegesek, de valamilyen csoda folytán csapattá kovácsolódnak, értelmet találnak saját kicsi életüknek; így átértékelõdnek az olyan kézzelfogható célkitűzések, mint amilyen muzsikusnak lenni Bréma városában. A saját kis Brémáját találja meg külön-külön és együtt ez a kis csapat egy olyan játékban, ahol nem a szavaké a hangsúly. Pajkos viháncolásból állította össze egy most alakuló fiatal társulat ezt a mesejátékot, amin gyerekek és felnõttek bátran derülhetnek. Reméljük, hogy a mesének valóban nincs vége.

Kolozsi Kilián