Szalonspicc

Néhány asztal áll a falaknál, amelyek mellett palik, nagypénzû, sokat költõ emberek tanyáznak a helység szárjaival. Beljebb a nép, a mulatók nagy tömege. Minden asztalnál pezsgõ vagy drága bor, csak egy-két pikolázó, pálinkázó társaság, az éjjeli foglalkozású intelligencia képviselõi…

Szalonspicc

zenés est a ’30-as ás ’40-es ávek népszerû magyar slágereibõl

Elõadják: Kolozsi Kilián, Barabás Árpád

Zenészek: Bereczky Botond, Zöld Albert, Kémenes László, Molnár Cs. Antal

Dramaturg: Tompa Andrea m.v.

Szakmai tanácsadó: András Lóránt m.v.

Bemutató: 2002. március 16.

Az Orfeumról…

Néhány asztal áll a falaknál, amelyek mellett palik, nagypénzû, sokat költõ emberek tanyáznak a helység sztárjaival.

Beljebb a nép, a mulatók nagy tömege.

Minden asztalnál pezsgõ vagy drága bor, csak egy-két pikolázó, pálinkázó társaság, az éjjeli foglalkozású intelligencia képviselõi…

Minden asztalnál nõ, rendesen annyi, ahány férfi. A vendég feje, ha már ivott, ott a hölgy keblén, a keze isten tudja, hol. Õnagysága énekel vagy kacag, avagy cseveg sokszor igen mulatságosan és ötletesen, de témája persze a nappali társaságban lehetetlen volna.

Mikor az idõ már éjféltõl messze jár, Õnagyságáék közül is nemegy berúgott. Vállak meg áttört harisnyák csillognak a villanyfényben, danolás, muzsika, kiáltozás hallatszik összevissza.

Néhány társaság a szeparékba vonult, ahol bizony lekerülnek a ruhák is vagy nem is kerülnek le, és semmiféle rendõrkapitányi rendelet nem tudja megakadályozni, hogy ne történjék, amiben a szeparéban történnie kell…

Tábori Kornél – Székely Vladimir

Milyen a pesti éjzsaka? Az erkölcstelen Budapest (1908)

Adott egy kor. Egy kor, amelyet ízig-vérig az élet szeretete jellemez.

Ez nem a mi korunk. Azaz, hogy a miénk is. Egy kicsit.

Maradt egy viselet, néhány megkopott tárgy, fakó fénykép és rengeteg dal: sanzonok, kuplék, mûdalok, táncdalok, melyeknek szöveg és hangjegy-áradata ma is ugyanolyan tisztán áll „dallamra készen”.

Akárcsak egyKORon. Mert van egy kor. Egy régi kor, amelynek hangulata és emléke éppen csak hogy menedék a mi új századunk gondjai elõl.

De így igazi. Egyszerû. Nehezen felejthetõ.

Ez az elõadás nem akar mást, csupán néhány dalt azokból a régi idõkbõl. Hogy egy rövid ideig újra lehessünk gondatlanok és vidámak.

Igen… mint egykor!

Kolozsi Kilián és Barabás Árpád