Scapin furfangjai
|
A Scapin furfangjait komolyan kell vennünk. Csak így derülünk rajta igazán. Meghökkentõ a darab vadsága. Hagyományosan gyakran egyszerû, könnyû kis komédiaként tartották számon. Ezúttal azonban nem ez a felfogás érvényesül. |
Moliére: Scapin furfangjai
vígjáték
|
Scapin |
Szabó Tibor |
|
Argante |
Veress László m.v. |
|
Geronte |
Salat Lehel m.v. |
|
Octave, Argante fia |
Barabás Árpád |
|
Jácint, Geronte leánya |
Blénessy Enikõ |
|
Zerbinette, Argante leánya |
Polgár Emília |
|
Leander, Geronte fia |
Bajkó László |
|
Szilveszter |
Kozma Dávid |
|
Haláruslány |
Tamás Boglár |
Dramaturg: Sebestyén Rita m.v.
Mozgás: Liviu Matei m.v.
Díszlet, jelmez: Cristian Gatinã m.v.
Rendezõ: Béres László
Bemutató: 2004. május 14.
Moliere a maga igazságát nem esztétikai eszmefuttatásokban fogalmazta meg, ez eszmék tisztázására a legalkalmasabb helynek a színházat tartotta. A felharsanó nevetés nála a józan ész megannyi diadala. Be tudta bizonyítani, hogy a nevetségesség természetes tartozéka a képmutatásnak, a fösvényeknek, úrhatnám polgároknak és a képzelt betegeknek. Moliere óta valamivel kockázatosabb lett hazugságban élni, mint annak elõtte.
A Scapin furfangjait komolyan kell vennünk. Csak így derülünk rajta igazán. Meghökkentõ a darab vadsága. Hagyományosan gyakran egyszerû, könnyû kis komédiaként tartották számon. Ezúttal azonban nem ez a felfogás érvényesül. Az emberi kapcsolatok, a szenvedélyek hullámzása táplálja a komikumot, anélkül azonban, hogy a komédia „szertelen és légies könnyû” lenne. Végül is Scapin meghal a darab végén. Vagy csak tetteti? Senki nem tudja. Hát csak haljon meg, mi pedig vigadjunk! Nincs még egy olyan komédia, amiben a halál – még ha csak színlelik is – lenne a megoldás. Milyen különös ötlet!
Jean-Louis Benoit
Legutóbbi hozzászólások