Üvegcipő

Molnár Ferenc bizsergõ vígjátékaiban finom szatíráját adja az emberi esendõségnek, képmutatásnak és álmodozásnak. Fess, szellemes úriemberek és illatos, kacér asszonyok vagy faragatlan fickók és egyszerû, néha kissé hibbant cselédek népesítik be Molnár színpadát. Boldogságkeresésük útján csaknem mindannyian a nemek örök harcát vívják – döntetlenül. Az ironikusan kritikai élû vígjátékok fõ témája a polgári élet kötelezõ hazugsága; a bírálat egyszerre megért és elmarasztal.

Molnár Ferenc

ÜVEGCIPŐ

keser-édes történet három részben szünet nélkül

Irma

Bálint Éva

Sipos

Szabó Tibor

Adél

Polgár Emília

Császár

Barabás Árpád

Viola

Boros Mária

Házmester

Bajkó László

Tanácsos

Bodea Tibor

Roticsné

Blénessy Enikõ

Ilona

Tamás Boglár

Díszlet, jelmez: Dobre Kóthay Judit m.v.

Dramaturg: Incze Virág

Rendezõ munkatársa: Szabó Tibor

Rendezõ: Béres László

Bemutató: 2005. február 12.

“Több szempont miatt esett a választásom Molnár Ferencre. Elsõsorban mert Molnár az egyik legizgalmasabb magyar színpadi szerzõ, és szerintem oktalanul tüntetik fel õt egyszerû, csak a nagyközönség igényeit kielégítõ vígjátékíró színébe. A darabjai túl azon, hogy nagyon jól megírt dramaturgiai szerkezettel, vígjátéki és bohózati elemekkel bírnak, mégiscsak az emberi kapcsolatok mélységeit boncolgatják.

Molnár Ferenc darabjainak szereplõi hétköznapi kisemberek, akik számára ugyanúgy tét a túlélés, az önmegvalósítás, mint napjaink embere számára. Így miközben a múlt századelõ kispolgár világát pellengérezi, tükröt tart a XXI. század egoizmustól hajszolt társadalmának is. Az emberi természetrõl tett megállapításai ugyanúgy érvényesek ma, mint majd száz évvel ezelõtt.

Az Üvegcipõ számomra a túlélésbe vetett hit mestermûve, szereplõi annak dacára, hogy a társadalom szélén élnek, egy pillanatig sem hagynak fel küzdelmükkel egy szebb, boldogabb jövõért. Ezek a szereplõk egyszerre nevetségesek és esendõk, gyarlók, de közös bennük az az akarat, amivel életük apró örömeinek is örvendeni akarnak, ezáltal megteremtvén a túlélésükhöz való hitet. Ez az üzenet, amely, ha eljut a nézõkhöz, remélem, támpontot, segítséget tud nyújtani a fennmaradásért és az emberhez méltó létezésért folytatott küzdelemben.

Másodsorban a színház mûsorpolitikájában igyekszünk figyelmet szentelni annak is, hogy nézõbarát, a közönség igényeit kielégítõ darabokat is vigyünk színre a Figura Stúdió színpadán, természetesen mindezt úgy próbáljuk tenni, hogy ne mondjunk le a mûvészi igényességrõl.

A darabválasztáskor a Figura Stúdió Színháznál mindig kötelezõ módon nagy hangsúlyt kap az a tény is, hogy olyan elõadás kell szülessen, amelyet a kis létszámú társulat elbír. Ezért Molnár több tucat szereplõt felvonultató vígjátéka a mi színpadunkon kilenc szereplõs elõadássá alakul, így a kisember problémái kerülnek az elõadás középpontjába, a társadalmi megközelítésrõl a hangsúly áttevõdik az egyénre. Nyílván ez a megközelítés elsõsorban rendezõi elképzelés, de a valósághoz hozzátartozik, hogy a szükség is erre kényszerít, hisz a vígjátékok nagy többsége 15-20 szereplõs színészgárdát feltételez, amirõl itt, Gyergyóban, ugy-e szó sem lehet.”

Béres László