Történetek a láthatatlan városból
|
ne olyan történetet keress, amilyet nagyapó mondd ne olyan történetet keress, amilyet a színház mesél tudod milyen? mintha egy verset olvasnál keresd, hogy újra lásd a szerelem szösszenését, a halál pillanatát, az annyiszor megtett bizonytalan lépést, a kapaszkodó kényszerképzeteket, árnyékod vágyait |
TÖRTÉNETEK A
LÁTHATATLAN VÁROSBÓL
játék képekben és mozgásokban
|
A város |
Gyergyószentmiklós |
|
Gyökértelen |
|
|
A mélység fölött táncoló |
Téglás István |
|
A holtakkal beszélõ |
|
|
A borvirágos férfi |
Tóth Árpád e.h. |
|
A romok embere |
|
|
Légbenjáró |
|
|
A felhõk asszonya |
|
|
A kertek asszonya |
Elgondolta, megrendezte: Vava Ştefănescu m.v.
Látványtervező: Bocskay Anna m.v.
Film: Balázs Áron m.v.
Bemutató: 2006. április 21.
Tudom a közönség hozzászokott a Figura kihívásaihoz, a határokat feszegető, elgondolkodtató, “másfajta” előadásokhoz. Ezt a gondolatsort követve, azt hiszem a Történetek a láthatatlan városból nem lépi túl az elvárásokat, ami a színházi formát, a nyelvezetet illeti. Újdosnága az előadásnak, hogy az egyik színpadra invitált színész, maga a “város”. A város, ahol a Figura létezik és minden alkalommal a lelkéből az egy darabkát a várso lelkének.
Útban Gyergyószentmiklós felé, készülve a társulattal való találkozásra, amelyről annyi nagyszerű dolgot hallottam, kikötöttem, hogy a “hely” és a “színház” közötti kapcsolaton fogunk “dolgozni” (be kell vallanom a kiváncsiság vezetett a Figura, mint színházi világ és Gyergyószentmiklós, mint világ kettőssége felé).
Az előadás felépítésében a színpadon jelen levő emberek magukkal hozták saját kifejezőeszközeiket és kreativitásukat, mindneki ” beleírt” egy sor vagy egy egész szakaszt az emberek és helyek költeményébe. Az uralkodó, fojtogató város elveszti erejét, egyre kisebb és kisebb lesz az emberek történeténeteinek kiteljesedésekor, mikor az “emberek” saját életüket írják, mikor a történet lakott területté változtatja az embereket.
Színész, látványtervező, vizuális művész, műszaki személyzet, igazgató, mindneki a maga külön kis területén, de együtt “írtuk” ezt a verset emberekről és helyekről, és “írás” közben megszületett a kérdés: a város rója a sorokat vagy az emberek?
Vava Ştefănescu
Legutóbbi hozzászólások