A helység kalapácsa Szárhegyen
|
||
|
“Hah, mi furcsa zaj,/ Mily lárma riasztaja/ Egyszerre a kastély/ Évszázados nyugalmát!/ Mennydörgés?/ Vagy kásának forrása fazékban?…/ Nem!/ Ott színház fortyog.” – mondhatjuk Petõfi sorait némileg átköltve a gyergyószárhegyi Lázár-kastély udvarán megtartott bemutató kapcsán. A friss színészi erõkkel megújult Figura Stúdió Színház társulata évadmegelõzõ, nyári teátrumi projektekbe fogott, és hát nem dugand a feledés sötét zsákjába eme kezdeményezés…
Petõfi saját korának hõskölteményeit pellengérezi ki, a mûfaj sajátos, cikornyás, dagályos stílusát, amely akkortájt nagyon elharapózott irodalmunkban – vélik a kritikusok. Illyés Gyula szerint nemcsak “egy stílusdivattal fordul szembe, hanem egy egész irodalmi korszakkal. Gúnyolni a tehetségtelen utánzókat gúnyolja, de belsõ magatartatása azok ellen szól, akik a magyar múltban csak a fõrangúaknak nyújtanak babért és eposzt, a népnek soha”. A helység kalapácsa címû “hõsköltemény”, hiszen errõl van szó, megjelenésekor felháborodást váltott ki, a kor irodalmárainak nem kis mértékû méltatlankodását generálta a paródia, s emezek hajszát indíttatának az aszódi mészáros fia ellne. Szerencsére gyõzedelmeskedett a józan ész és ízlés: Eljõ az irigység/ Letépni babérjaimat…de hiába!/ Nem fogja elérni;/ Magasan függednek azok…” Petõfi felülkerekedett, amazokat pedig a feledés sötét zsákjába dugandá…
Stracula Attila Erdélyi Napló 2001. szeptember 4. |
||
