Ima az emberért
A Figura Stúdió Színház Török Zoltánnal idén is készül a március 15-i ünnepségre – hangzott el sajtótájékoztatón. Az idei a negyedik alkalom, amikor közösen készítik az emlékmûsort, Török Zoltán a forgatókönyvgyártó. Az emlékezés mottója „Ima az emberért”, amely Gál Éva Emese kortárs költô egyik versének címe, a témája pedig az összefogás.
„Aktuális e téma Gyergyószentmiklóson mind a politikai, mind a kulturális életben. Az utóbbi idôben sok félreérthetô gondolat, magyarázat hangzott el, most próbálunk közösen tenni a város fejlôdéséért, a kulturális életért. Az 1848-as eseményeken is a nemzet fontos személyiségei képesek voltak félretenni személyes vágyaikat, különbözô véleményeiket és összefogtak a nemes cél érdekében. Erre van szükség most mind a világban, mind Gyergyószentmiklóson. Ezt próbáljuk az elôadásunkkal is közvetíteni. A Figura Stúdió Színház részérôl van egy igény, hogy végetvessünk a torzsalkodásnak, és fogadjuk el egymást, azt, hogy mindannyian értéket képviselünk. És ítéljük meg az embereket a cselekedeteik alapján” – fogalmazott Béres László színházigazgató.
Török Zoltán elmondta, ezek az elôadások a színház és a rendhagyó történelemóra között vannak. Idén egy rendkívül vitatott személyiség tetteire épült a forgatókönyv. Görgey Artúrra, akit ma sokan árulónak tartanak. Görgey Artúrhoz hasonlóan ma is vannak olyan személyek akik más dolgokra vannak kényszerítve mert hiteltelenül nézünk rájuk.
Görgey Artúr 1818. január 30-án a Szepes megyei Toporcon született a magyar kémikus, a szabadságharc hadvezéreként szerzett magának hírnevet.
Az ifjú Görgey tanár szeretett volna lenni, de édesapja katonatiszti pályára kényszerítette. Tulinban végezte az utászakadémiát. Apja halála után az egyhangú tiszti szolgálatból 1844-ben kilépett s régi vágyát követve Prágában Redtenbacher professzor tanítványa lett. Hamar önálló tudományos munkát is végzett, megoldotta a zsírsav homológok elválasztását (sóik alkoholban való különbözô oldékonysága révén). A kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata 1848-ban két elôkelô folyóiratban is megjelent.
Magyarországon akart kémikusi képzettségének megfelelô beosztást kapni. Megpályázta az átmenetileg megüresedett mûegyetemi kémiai tanszéket. Professzori kinevezés helyett azonban az ismert hadvezéri karrier várt rá. A szabadságharc szörnyû bukása után még csaknem 70 évig figyelemmel kísérte a kémia fejlôdését, de nem válhatott újra e tudomány aktív mûvelôjévé. Az elsô világháború közepén, 1916-ban halt meg.
Az elôadásra március 15-én este fél hétkor kerül sor a mûvelôdési házban.
