Magritte almája
A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház pártiumi és magyarországi turnéja befejezéseként érkezett vasárnap délután a szombathelyi Weöres Sándor Színházba “Három tánc Beckettre” című mozgásszínházi előadásával. Bár az eredetileg stúdiószínházi körülmények közé szánt produkciót a nagyterem terébe vetve, a klasszikus - fönn a színpad, lenn a nézőtér - kukucska-színházi alapállásból (alapülésből) láthattuk, így is ott ültünk a vidáman szomorú szemétdomb közepén, a nem-létező isten kataton bárányai között; ebben a paradicsommadár színeiben pompázó ellen-paradicsomban. (Balra a tudás angyalszárnyú, esetlenül szép fácskája.)
A magasból belógatott biciklik kerekei is azt a végtelenített, sehova se tartó, körforgásnak látszó helyben topogást erősítik, amely a Beckett világát meghatározó, az elő-adásban repetitív zenékben (vagy éppen áradó, körbeforgó, nosztalgikus keringődallamban) és a burleszkes őrületig fokozódó szöszmötölésben nyilvánul meg. Barabás Árpád Chaplin-keménykalapban kapkod a látszólag fölkínált, de mindig tovatűnő lehetőségek után. Emberi és tárgyi lét egymásba játszik, az egyensúly minduntalan a tárgyi lét felé billen. Nemcsak azért, mert a kockákból épített torony labilis, hanem például azért is, mert a szereplők váratlanul a szemétcsomagok sötét némaságából másznak elő, és oda is hullnak vissza. És René Magritte filozofikus, festett almája miatt - a keménykalapos figurával a kép hátterében. Az csak plusz ajándék, hogy Barabás Árpád kerek zöld szeme pont olyan, mint az a zöld alma, amely Magritte hangsúlyozottan realisztikus ábrázolásában hangsúlyozottan nem az, ami (elvégre festve van ). A Beckett-előadás almái sem (lehetnek) valódiak. Bár a szereplők hangos csámcsogással jelzik, hogy beleharaptak, hogy habzsolják - ó, hát persze, a tudás gyümölcsét -; számukra nincs elérhető tudás. Nincs múlt, nincsen jövő sem. Önmagukba zárulnak, mint az a kerek alma, amelyhez hozzáférni lehetetlen.
És még valami: A turné temesvári előadásán Barabás Árpád bokája kibicsaklott. (Ínszalagszakadás.) Nem a gipszet: a további játékot választotta. Aki nem tudott a sérüléséről, vasárnap azt hihette, hogy az a leheletnyi bicegés a clown legbelsőbb sajátja. Jó, hogy láthattuk a Figurát. Reméljük, láthatjuk újra.
(Figura Stúdió Színház, Három tánc Beckettre: Némajáték I., Jövés-menés, Némajáték II. Ötlet és koreográfia: Vava Stefanescu; díszlet, jelmez: Csiki Csaba.)
Címkék: Figura Stúdió Színház
Vas Népe 2009. november. 10. kedd | Szerző: Ölbei Lívia
