négyből négy és beckett
régen volt ilyen, hogy ami előadást láttam ugyan azon a napon, mind tetszett.
góbi ritáéktól, a kárász utcai kirakattól nehéz, de muszáj volt elszakadni, mert szintén hatkor kezdődött a gyergyószentmiklósi társulat beckett-darabja. átbicikliztem a kisszínházhoz, balog józsi pedig bevitt az ügyelő mellé. oldalról nézhettem az előadást, már ami még hátra volt belőle.
lenyűgöztek a színek, a jelmezek, a díszlet. a bohóclányok bája. a bohócfiúk szigora, miközben a szemükben azért ott van a nevetés.
ez volt az idei thealter legszínesebb előadása - és a díszlet! ha valaha álmodtam is arról, hogy darabot állítsak színpadra, hát azt ilyennek képzeltem. szellemes, izgalmas díszletkép felaggatott kerékpárral és biciklikerekekkel - ezeken lehet zenélni! -, faágon szép ívben lógó villanykörték, gyümölcsök.
vava stefanescu rendező samuel beckett három szövegét - Némajáték I., II. és Jövés-menés - gyúrta össze egy darabba. a városi bohócok az eltárgyiasult ember jelképei, akik már elveszítették rendeltetésüket, így önmagukat is. A darabban sok az egymásra visszautaló ismétlődés, emiatt a játék monoton is lehetne, de a színészekből sugárzik a játék szeretete, a darab szeretete - monotonitásról nem beszélhetünk. Ennek a darabbal ugyan az a gondom, mint a tegnap látott összes darabbal: csak egyszer mutatják be a Thealteren. mindegyiket megnézném újra.
nyemcsok éva eső
