Szálkák a színpad alól 2009/2. – Kritikus tudósítások a 19. szegedi Thealterről
Aki sokat ül Becketten, tuti biztos bekattan – legalábbis ezt sugallja a Figura Stúdió Színház 3 tánc Beckettre című előadása, mert szereplői inkább bolondok és bohócok, mint az abszurd világából származó bármiféle hétköznapi figurák, így aztán nem is kellenek különösebben lehetetlen helyzetek, hogy a semmi láttán történjen valami. – Boldog Zoltán tudósításának 2. része a 19. szegedi Thealterről.
Beckettre hangszerelt mozgásszínház, az elhagyott nő szenvedését bemutató pszichodráma, pizsamás élet-halál-tánc és éjfélbe nyúló pop-színház várta a 19. szegedi Thealter nézőit, akik a hőség és a bőség zavarától, a műfajilag változatos előadásoktól a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozójának legszínesebb napjain vannak túl.
Figura Stúdió Színház: 3 tánc Beckettre (2009. július 22., Kisszínház)
Aki sokat ül Becketten, tuti biztos bekattan – legalábbis ezt sugallja a Figura Stúdió Színház 3 tánc Beckettre című előadása, mert szereplői inkább bolondok és bohócok, mint az abszurd világából származó bármiféle hétköznapi figurák, így aztán nem is kellenek különösebben lehetetlen helyzetek, hogy a semmi láttán történjen valami. Mozdulataik, arcuk, jelmezük és díszletük beszédes. Szavaik helyett sikoltásaik, üvöltéseik és sípjuk beszél – félelemről, ürességről, bezártságról, kiszolgáltatottságról.
Lassan tűntek föl a színen az esetlen színész-táncosok, először a keménykalapos, öltönyös bohóc, aki szalutáló mozdulatait ismételve téblábolt a földön heverő és földre hulló fekete zsákok között. A zsákok között, melyek egyszerre voltak méhlepény és hullazsák, és amelyből megszületve vagy feltámadva bújtak elő az abszurd világ újabb szereplői: a három nő, akik egymás mellett elbeszélve és egymást kibeszélve révedtek a semmibe; a húzentrógliján pisztolyt tartó öngyilkosjelölt, aki végül mindig feladja; és a görkorcsolyás, az optimista. Mindnyájan ettek az almából, amely a díszleten termett, és csak az örök esetlen nem jutott a vízhez, mely a magasból ereszkedett alá üvegkancsóban. A semmi olyan pontos, fekete-fehér és egyben színes összhangját nyújtották ruháikkal, hogy táncuk valóban összeérett egy fönti hatalom akaratából kiszakadni csak pillanatokra tudó repetitív folyamattá.
Színpadkép, forrás: www.thealter.hu
A díszletek is bekapcsolódtak a táncba az örökös körforgást kicsinyítő tükörként megjelenítő biciklikerékkel, mely ég és föld között forgott és lebegett, ahogy egyszer azt a Napoleon Boulevard is megálmodta, megénekelte. A színpad oldalán egy művilág csalogató műínyencségei, melyek jelezték, hogy a valódiság látszatát keltve minden megadatik a lent lévőknek, akik folyton föntről várják a segítséget, bolondul sóvárogva, már-már szánandó módon nevetségesen. Ezért is fagyhatott sokak arcára a mosoly, miközben önmagukat láthatták, amint egy műanyag-élelmiszerekben dúskáló világban valódi vágyakkal néznek az ég felé.
Boldog Zoltán, p, 07/24/2009 - 13:48
Legutóbbi hozzászólások